A végső üvöltés Párizsban
Francis Bacon a Kép (1946) c. festményét az üvöltő Benito Mussolini fényképe ihlette.
Mussolini Emilia-Romagna tartományában született, amiről Bernardo Bertolucci éppen filmet tervezett készíteni. Ő is ott született és nőtt fel és az emlékei nem hagyták nyugodni, de nem is bírta őket sokáig filmbe önteni. Ez a film végül elkészült és Novecento (illetve 1900) címmel világsiker aratott.
Francis Bacon a Kép második változatát a legnagyobb kiállítására, az 1971-72-ben a párizsi Grand Palais-ben rendezett retrospektívre készítette.
1972 tavaszán Bertolucci látta ezt a kiállítást és ennek elementáris hatására az éppen forgatási fázisban lévő filmjét teljesen átalakította:
"Az angol kultúra dialektikából, szembesítésből, párbeszédből táplálkozik. Francis Bacon az e szabályokkal szembeni engedetlenségből merített inspirációt. A dialógussal a maga monológját állította szembe, nem kímélve másokat, de önmagát sem. 1972 tavaszáról, amikor az Utolsó tangó Párizsban című filmemet készítettem elő, mindenekelőtt arra emlékszem, hogy gyakran ellátogattam a Grand Palais-ba, ahol akkor rendezték meg az első nagyszabású Francis Bacon kiállítást. Többé-kevésbé rendszeres látogatások voltak ezek, mindig vittem magammal valakit, én töltöttem be a tárlatvezető szerepét. Először a film operatőrével mentünk el, aztán a díszlettervezővel, majd a jelmeztervezővel. az utolsó „helyszínbejárást” Marlon Brandóval végeztük. azt akartam, hogy legközelebbi munkatársaim velem együtt átadják magukat a bűvöletnek, annak a felkavaró élménynek, amelyet ez a nagyon is testi kétségbeesés, ez a kegyetlen üvöltés-monológ okoz az embernek. Emlékszem, hogy a képek egymástól eléggé távol voltak elhelyezve, valahogy úgy, mint egy végtelen világegyetemben az égitestek, és mi változtattuk a helyünket ebben a veszélyes Bacon-végtelenben. Amikor elkészültünk a vágással, nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a Grand Palais-ban tett látogatások során született meg a film titkos magva. Abból a hatásból, amelyet Bacon mindnyájunkra gyakorolt, számomra úgy tűnt, hogy a filmben megmaradt valami rémisztő veszélyérzés."
A lakás, ahol a film fő jeleneteit forgatták, kb. 30 perc Szajna-parti sétára van a Grand Palais-től.
Bertolucci 30 éves volt ekkor.
